Az előző rész tartalmából: Ross úgy döntött, hogy elmegy. Riker, és Lea összejöttek.
~Másnap, délelőtt, Rendőrkapitányság~
~Sarah szemszöge~
Reggel időben beértem. Leültem egy székre, és vártam a főnököt, mert tegnap megbeszéltük, hogy várjam meg itt reggel, mert beszélnivalója van velem. Rá 10 perccel megjött. Elindultunk az irodája felé. Beértünk, és leültetett egy székre! 2 percig csak ült, és gondolkodott. Mármint, csak gondolom, mert csettintgette a tollát. Befutott az ajtón egy srác, és leült a mellettem lévő székre.
-Elkésett.-mondta nyugodt hangom a főnök. A fiú elkezdte mesélni, hogy hol volt, és közben vigyor volt az arcán.
Ez a srác valamiért nagyon ismerős. Á, megvan, ő is a részmunkaidős állásért jelentkezett.
-Lenne számukra egy megbízásom.-kezdte a főnök.-Hány évesek is?-kérdezte.
-17.-mondtuk egyszerre.
-Rendben. Tökéletes alkalomkor vannak itt. Ki kell deríteniük egy ügyet. Ezt természetesen nem maguk fogják, csak az információkat kell megszerezni. Sarah, ő itt Brody, a társad. Brody, Sarah.-mutatott be minket egymásnak. -Az lesz a feladatuk, hogy el kell menniük egy középiskolába, és kémkedniük kell! Van egy diák, aki ki akarja nyírni, ezt a lányt:
-Könnyű célpont. Bevetem magam, és ráveszem, hogy menjen el.-ropogtatta az ujjait.
-Mindenkit így veszel rá valamire?-emeltem fel a szemöldököm.
-Kérem, ne itt beszéljék meg. jut eszembe, már elintéztük a beíratásukat, azzal ne törődjenek. 2 nap múlva fognak elmenni Canadába. Ott, egy albérletben fognak lakni addig, amíg kiderítik, hogy ki akarja elintézni a csajt. Ja, és majdnem elfelejtettem. Csak egy hálószoba van, franciaággyal, úgyhogy ne legyen ott semmi. Az étkezés el van intézve. 2 nap múlva, pontosan 17:00-kor legyenek a rendőrség kapujában. Sok sikert az ügyhöz, távozhatnak.-intett az ajtó felé. Kimentünk az ajtón, és elindultam a kijárat felé, amikor Brody odaszólt:
-Hé! De nem ám belém szeretsz.-nevetve mondta. Én csak forgattam a szemeim, és indultam haza.
~Ross szemszöge~
~Valahol L.A. utcáin~
Épp hazafelé tartottam, amikor kiabálást hallottam. Gyorsan odafutottam ahol sikítoztak, és egy srácot láttam, aki épp bántani akart egy lányt. Nem vártam meg míg befejeződik, odafutottam, megfogtam hátulról a vállát, elrántottam, közben a csajt ellökte. Miután elrántottam, beleütöttem a hasába, és ellöktem. Tudom, nem nagyon kemény, de szerintem ennyi is elég. Nem, nem volt elég, mert nekem jött. Pár percig verekedtem, addig a csajszi feküdt a földön. Nagy nehezen elintéztem. Miután elfutott, én odamentem a lányhoz, és felsegítettem, vagyis nem tudtam felsegíteni, mert nem tudott lábra állni. Ezért felvettem a karomba, és indultam egy orvoshoz.
-Köszönöm.-szólt, út közben.
-Ne köszönd. Csak tettem a dolgom.
-De! Ha nem vagy ott, lehet, hogy már nem élnék. Mi a neved?-nézett rám, és keresztbe fonta a kezeit a nyakam körül.
-Ross. Ross Lynch. És neked?
-Spencer. Spencer Wilde.
-Szép név. Spence a beceneved?-kérdeztem.
-Igen. Neked...Ross....-gondolkozott.
-Rossy.-mondtam meg, amin már 2 perce gondolkozik.
-Ja, tényleg.-csillant fel a szeme.
Nem sokkal később megérkeztünk a házi orvosomhoz. nem vittem kórházban, mert az nagyon messze lett volna. Bementem a rendelőbe, és senki sem volt ott, így mi következhettünk.
-Jó napot, Mr. Lynch, kit hozott?-jött oda Frank.
-Spencer Wilde.-felelte.
-Mid fáj?
-A lábam, de nagyon.-mutatott arra a helyre.
-A barátnője?-nézett rám Frank.
-Nem.-feleltük egyszerre.
Megvizsgálta Spencert, és szerencsére csak húzódás. Ám menni még mindig nem tud. Frank adott rá gyógyszert. Kihoztam Spencert, és elvittem haza. Bekopogott az ajtón, ugyanis én nem tudtam, mert akkor leejtem. Annyira nem is volt messze az orvostól.
-Sziasztok. Kicsim, mi történt?-simította végig arcát az apja.
-Szia. Jól vagyok. Csak meghúzódott a lábam, de ha Ross nem segít, akkor még nagyobb bajom lenne.-nézett rám.
-Köszönöm. Gyere.-intett, hogy kövessem. Beértem, és letettem a kanapéra. Az apja elhívott, hogy beszéljünk.
-Charlie Wilde.-mutatkozott be.
-Ross Lynch.-ráztam vele kezet.
-Kérlek, ülj le.-mutatott a kanapéra.
-Köszönöm.-foglaltam helyet.
-Szeretném, ha elmesélnél nekem mindent, ami történt.
-Hogyne. Épp sétáltam hazafelé, amikor hallottam, hogy valaki segítségért kiáltozik. Ezért közbeléptem, és elkergettem. Majd elvittem egy orvoshoz, és hazahoztam. Nem tudom, hogy ki lehetett, gondolom a barátja volt.-meséltem el.
-Fekete volt a haja?
-Igen.-válaszoltam.
-Kék szemű?
-Igen.
-Akkor Ő volt.-állt fel, és lépett párat, majd gyorsan felém fordult.
-Köszönöm. Hadd háláljam meg. Mit szólsz egy vacsorához? Holnapután.
-Tudja...én kaptam egy főszerepet egy filmben, és holnapután elutazom.
-Ó. Akkor mit szólsz a holnaphoz?
-Remek.
-Akkor várom holnap 7-re.
-Köszönöm uram.-kezet fogtunk, és indultam haza.
Spencer Wilde
A 18.részt olvastad! Végre ez is meglett! :) Próbálok újra belerázódni ebbe a történetbe. Kitettem egy kérdést, hogy szerintetek milyen lett a blog új kinézete. Kíváncsi vagyok, hogy nektek tetszik-e vagy sem. Ha tetszett a rész, akkor komizz, véleményezhetsz is, meg még sok mást! És "következő rész tartalmából"-t ezeket hanyagolni fogom, bocsi. Lehet, hogy azok az információk, hogy mi lesz a kövi részben számotokra izgalmas lehet, de nem szeretnék teljesen mást írni, amiről szólni fog. Hosszú monológ volt, bocsi :(
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése