15.Rész: Temetés és Románc

Sziasztok! Meghoztam a 15.Részt! Jó olvasást!

                                                                                   

Az előző rész tartalmából: Lea találkozott Lynch-ékkel. Sarah beszámolt az életéről, amióta megismerkedett a fiúkkal. Jean, sajna eltávozott az élők sorából.


-Elvesztettük.-zokogtunk testvéremmel.
-Őszintén sajnálom.-mondták kánonban Ross és Riker,majd furán egymásra néztek, olyan "miért utánozol?" fejjel.
-Inkább ,menjünk-javasolta Lea.-
-Rendben-követtem őt, és az új családomat, akit nagyon megszerettem......


~1 héttel később~


~Lea szemszöge~


Már egy hete ismerem Lynch-éket. Nem olyan fárasztó bagázs, mint ahogy előre gondoltam. Jól ki lehet velük jönni. Azt viszont meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon nem normálisak. Jó értelemben. Sarah-nak igaza volt, hogy hajt rám Riker. Bár nem vagyok teljesen biztos benne. Valamikor kacsint rám, valamikor oda ül mellém Need for Speed közben. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit. De mit érdekel ez engem? Már van pasim, akit nagyon szeretek. De mostanában nem is hív, amióta elmentem Angliából. Nem tudom. Valamiért annyira most nem is hiányzik. Talán, anyu halála miatt. Nagyon hiányzik. Viszont, hogy itt vannak velem a srácok, meg a tökkelütött húgom, kicsit segíti összeforrasztani a szívem egy darabját." Elhagytam a szobámat, tele gondolatokkal. Lememtem a nappaliba. Mindenki ott volt, csak Stormiék nem.
-Markék hol vannak?-kérdeztem a többieket.
-Elmentek vásárolni.-felelte Rik
-Beszállhatok?-kérdeztem őket, akik épp Need for Speed-eztek, majd leültem a kanapéra, és kezembe vettem egy konzolt.
-Persze, te vagy Rikerrel.-osztotta el a csapatokat Ross. -Rydel-Sarah,Ell-Velem,Rocky-Ryland.-sorolta a neveket.
Bő egy órát játszottunk. Sarah lett az első,Ross a második, aztán Ryland,Rocky,Ell,Delly, és mily meglepő, én lettem az utolsó. Pont megjöttek a szülők,mire végeztünk.
-Sziasztok.-köszöntünk.
-Sziasztok, mit kértek ebédre?-kérdezte Stormie.
-Nem tudom, fiúk??-fordultam a srácokhoz.
-Palacsinta.-ugrott fel a levegőbe Ross.
-Rendben, még valaki?-kérdezte Lynch anyu.
-Nekem jó.-mondtuk kánonban.
-Oké, akkor palacsinta lesz.- felelte Stormie.
Én addig amíg a srácok szórakoztak, felmentem ismét a szobámba. Pár perccel később, kopogott Riker a nyitott ajtón, és ezzel felébresztett a gondolkozásomból.
-Mi a baj?-ült mellém az ágyra.
-Semmi.-próbáltam színlelni, de most nem a legjobbkor jött a színészi tehetségem.
-Tudom, hogy bánt valami. A homlokodra van írva. Ne izgulj, nekem elmondhatod.-mondta lágy hangokkal, és éreztem, hogy tényleg érdekli.
-Hát, tudod hiányzik anyu. Meg, a fiúm is.-búslakodtam el, de láttam a szemem sarkából, hogy az utolsó szavaimon leállt, még a lélegzete is.
-Riker?-ébresztgettem fel.
-Mi? Ja, bocsi, csak....Á, mindegy. Nem fontos.-kapta el a fejét.
 -De, mond el. Kérlek.-tettem rá a kezem, a lábára.
-Jó, elmondom.-kezdte beszédét, és megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett.-Tudod, amikor először megláttalak,az olyan volt, mint mikor, egy gyerek meglátja csokit, kell neki. És nekem Te kellesz. Az első perctől fogva éreztem, hogy nem tudnék élni nélküled. És, kezdtelek megismerni, és ez az érzés, csak fokozódott bennem irántam. Nem bírom megállni, hogy távol legyek tőled. Amikor nem vagy velem, akkor minden elhomályosul. De, amikor mellettem vagy, akkor érzem úgy, hogy szárnyalni tudnék. Nem bírlak kiverni a fejemből. Csak Rád gondolok.-

Én nem is tudtam percekig megszólalni, mert egyrészt, elmerültem a csodálatos barnás, zöldes szemeiben, másrészt, nem hittem volna, hogy Riker, ennyire erős vonzalmat érez irántam. Igazából, nagyon felkavart, amit most mondott. Én nem így érzek iránta. Jó haver, de nekem már van valakim. Akit most nem nagyon érdeklek. Vettem egy mély levegőt, és amit tudtam, kinyögtem.
-Riker, én.....nem tudok erre most mit mondani,ne haragudj.-
-Nézd, én tudom, hogy váratlanul jött ez a hír, de nem titkolhattam tovább amit a szívem mond.-nagyon látszott rajta, hogy komolyan beszél.
-Akkor igazán...-
-Igen. Szeretlek. És fogalmad sincs mennyire. Nem tudom hogy csináltad, de nem hittem volna, hogy így fogok érezni valaha is egy lány iránt.-még mindig nem tudta levenni rólam a szemét, és én is elmerengtem. Az érintése, olyan.....megnyugtató, lágyan ér hozzám, mintha, egy törött rózsa volnék. És nagyon helyes. Nem tudom, hogy érzek-e iránta én is valamit. Talán......Gondolatok játszottak a fejemben.
-Riker!-futott be az ajtót Ross, és szerintem mindent hallott. Riker erre megijedt, és elengedte a kezem, felállt az ágyamról.
-Ó.....megzavartam valamit?-mosolygott, és rám nézett.

 Majd kiment az ajtón. Ekkor, lementem a konyhába, mert ne akartam, és nem is tudtam volna semmit sem mondani Riknek. Ahogy leértem, láttam, hogy már mindenki az asztalnál, és kész az ebéd is. Leültem egy székre, és nem sokkal később jött le Riker is. Megettük a paradicsom levest, és palacsintát is, ami nagyon finom volt. Majd mindenki elhelyezkedett a nappaliban.
-Sarah?-fordultam felé.
-Igen?-
-Mikor lesz a temetés?-kérdeztem.
-2 nap múlva, ha jó.-mondta.
-Nekem jó.-
-Rendben, addig előkészülünk.-mondta Mark.
-Oké, akkor 2 nap múlva.-csatlakozott Delly is.-Figyi, addig elmehetnénk vásárolni.-
-Rendben, Sarah?-
-Oké, jót tenne egy kis kikapcsolódás. DE, hívjuk meg Alice-t is.-mondta.
-Ki az az Alice?-lepődtem meg, egy kicsit.
-Alice a barátunk. Kedves lány, biztos ki fogsz vele jönni.-felelt Rydel.
-Jó, alig várom, hogy megismerhessem.-örvendeztem.
-Rendben felhívom, hogy érte megyünk.-futott a a telefonjához Sarah.
10 perc alatt el ott is voltunk Alice háza előtt,  aki már jött is oda hozzánk. 5 perc alatt elérkeztünk Rydel kedvenc üzletébe. Próbálgattuk a ruhákat:

Végül, amiket kinéztünk, meg is vettük. Nagyon jó volt nap. Kár, hogy 2 nappal később már nem fogunk ennyire mulatni.


~2 Nappal később~


Készülődtünk a temetésre. Mindenki fekete ruhában. 15 percre volt innen a temető. Mikor odaértünk, láttunk egy pár embert, köztük a kereszt anyánkat, nagy nénénket, mamánkat, papánkat, és még pár embert, anya munka társai. De apu nem volt ott. Szerintem, nem is tudja, hogy anyu meghalt. Legvégül megjelent, a pap, kezében egy lappal. előállt, és kezdte olvasni:
-Hölgyeim, és Uraim, azért gyűltünk itt össze, hogy eltemessük, Jean Parker-t. Elbúcsúznak tőle, lányai, és kicsit sem hű, nagyon ronda férje, aki most természetesen nincs jelen a szertartáson. Jean szerető anya, és barát volt, de sajnálatos módon, eltávozott. Fent libeg a menyben, és onnan nézi ezt az eseményt. Nagyon szomorú dolog, hogy pont ilyenkor kellett meghalnia. Mert hiszen, Jean ma akarta megnézni az újságban, hogy megnyerte-e az 5-ös lottót. De ez már csak, egy emlék marad bennünk. Sosem fogjuk elfedni, amilyen volt. Mindig segítőkész, magabiztos volt, aki szembe mert állni, hogy a popcornt, helyesen teszi be a mikróba, és emiatt még bátor is volt. Ezek azok a tulajdonságok, amiket soha nem felejtünk el életünk során. Köszönjük, hogy részt vettek ezen alkalomból. Nyugodjon békében.-elmondta, a beszédét, ami eléggé furcsára sikeredett. De mindegy. Hazamentünk, és nagy nehezen átvészeltük a napot, majd este elaludtunk.




A 14.Részt olvastad. A Kövi rész tartalmából: Sarah úgy dönt, hogy keres magának munkát. Szerinted mi lesz az? És Rossal is történik valami. Érdekel? Kövess, és meglátod. Írj megjegyzést, és Iratkozz fel! Én Klau voltam, Sziasztok!

14.Rész: Beszámolás és Halál

 Sziasztok! Meghoztam a Kövi Részt! Tudom, rövid lett, Sorry. Jó olvasást!


Az előző rész tartalmából: Sarah váratlan hívást kapott, testvérétől. Mihelyst haza kellett mennie. Aztán megtudta, hogy az anyja kórházban van.


-Segítség! Leállt a szíve!!!-üvöltöttem, és pont Dr. Brown hallotta meg, és sprintelt oda. Megnézte mi van vele, és rögtön küldött ki minket. Majd megszólalt a hangosbemondó, hogy jöjjenek segíteni az orvosok. Pár pillanat alatt ott voltak, és próbálták menteni az életét. Most mi lesz? ezen gondolkoztam, és kezem a fejembe tettem, majd elkezdtem sírni. Rettenetes éreztem magam, hogy elveszíthetem......



~Charless Dunn Company kórház, du. 5:40~ 



Leültem egy székre, Lea mellé. Körülbelül 10 perccel később, megjelentek Lynch-ék.
-Sarah. Hogy vagy?-jött oda Stormie.
-Anyát nem rég műtötték meg, és amikor benn voltunk, leállt a szíve. Az orvosok most nézik.-sírtam.
-Voltunk?-kérdezték a fiúk, és egy szem Delly..
-Lea. A nővérem.-mutattam be. -Lea, Ők itt Riker,Delly,Ratliff,Rocky,Ryland. Fiúk, Lea.-Láttam a szemem sarkából, a könnyek közül, hogy Riker-nek csorog a nyála.
-Szia.-mondták együtt.
-Sziasztok.-intett.
Még legalább 1 órát vártunk, és kijöttek az orvosok.
-Na?-kérdeztem Dr. Brown.
-Nem tudom. Egyenlőre túl élte, de nem biztos, hogy sikerül átvészelnie, a holnapot.
-Értem. Ha túl éli, mikor jöhet ki a kórházból?-reménykedve néztem, a dokira.
-Imádkozzunk, hogy nem haljon meg.-
-Igen. Nagyon köszönöm doktor úr.-
-Szívesen. Reméljük felépül.-mondta, majd ment is a dolgára.
-Menjünk haza. Mondtam Lea.nak.-
-Nem!-Állított le Ross.-Nélkülem nem mész sehova!.-
-Ross.....-
-Legyetek nálunk.-ajánlotta fel Riker, aki odament Lea-hoz.
-Nem is tudom.-forgatta fejét.-Miért lennénk nálatok?-
-Mert...Ross nem engedné így el Sarah-t.-
-Anya?-kérdezte Rossy Stormie-t.-
-Természetesen lakhattok nálunk egy ideig..-felelt.
-Köszönjük.-köszönte meg Lea.
-Oké, menjünk.-mondta Riker.



~Lea szemszöge~ 



Először hozzánk mentünk, hogy bepakoljunk a csomagjainkat.
-Megyünk, ha megleszünk.-mondtam.
-Oké.-mentek el.
-Vagyis, csak én.-szólt Sarah.
-Igen.-
Bementünk, és Sarah kezdett is pakolászni. Mentem vele én is.
-Mizujs veled?-kérdeztem.
-Semmi különös. Annyira jót tett nekem, hogy megismertem őket.
-Ja, azt látom. És közben szert tettél egy srácra.-mosolygott.
-Igen. Ross Lynch. Tudod, ők egy zenekar, az R5. Nem ismertem a bandát, míg, nem találkoztam Rikkel. Aztán, bemutatott a családjának. Rossal jól kijöttünk, már az elején is. Aztán, jött egy dolog, ami nem kellett volna. De mindegy, szóval a dolog után, Rik bevallotta, hogy szeret. De ekkor választanom kellett, a két fiú között. Végül Rosst választottam. Majd, szépen lépegetett fel a kapcsolatunk, amikor elmentünk a tengerpartra. Riker bevette magát, és megcsókolt. És ezt Ross is látta. Én próbáltam elmagyarázni, de nem hitt nekem. Aznap, odajött Riker, és megakart vígasztalni, de nem nagyon jött össze neki.
És elment Ross-hoz is, és elmondta, amit én is megtettem. És végül megbocsátott. Majd jöttél Te, és anya.-az utolsó szó hallatán, elszomorodottam.
-Izgi. És ne izgulj, nem lesz semmi baj. Fel fog épülni.-nyugtatott meg, majd megölelt.
-Köszi.-
-Na pakolj, mert nem leszünk kész.-sürgetett.
-Oké-oké. De, ezt el kell mondanom.-vigyorogtam.
-Mit??-
-Riker, egyfojtában téged bámul.-mondtam.
-De nekem van pasim. Benny-nek hívják.-
-Ja. Még van pasid, de nem sokára más lesz.-már perverz vigyort vágtam, teljesen elfelejtettem anyut.
.-Ja,persze.-forgatta szemét, közben nevetett.
-Igen is, így lesz.-feleltem, majd kiment a szobából.
Összepakoltam, és mentem az előszobába. Jött utánam Lea is.
-Várjunk! te nem hozol semmit?-kérdeztem.
-Nem. Tudod, csak anyánk miatt jöttem. Hamarosan bekövetkezik a sorsa, és én már megyek is vissza.-
-De ki tudja mikor mész el.-
-Ó, ez igaz. Lehet, hogy napokig itt leszek. Egy pillanat, gyorsan bepakolok pár apróságot.-szaladt fel a bőröndjéért, mert nem pakolta ki, amikor megérkezett.
-Na. Mehetünk.-elindultunk.
-És, Milyenek ezek a Lynch-ék?-kérdezte.
-Nagyon nem normálisak. Folyton hülyülnek. Ó! Most meg tom mutatni az egyik számukat.-mondtam, és vettem elő a telefonomat. Bekapcsoltam a kedvenc zeném.
...miután vége a zenének...
Nem rossz. Sőt, klassz.-
-Igen, az. Ööö, egy jó tanács: sose maradj kettesben Rikkel.-feleltem.
-Oké, megfogadom. Vagy különben rám mozdul?-
-Attól tartok igen.-fogtam meg a vállát.
Közben megérkeztünk. Biccentettem Lea-nak, hogy kopogjon be.
-Szia.-köszönt, és nagy mosolyt villantott Rik-nek.
-Gyere,...vagy...is. Gyertek be.-dadogott, mint aki szellemet lát.
-Köszi.-mondtam, majd letettük bent a cuccokat. Delly megmutatta Lea szobáját.
Csörgött a telefonom, ismeretlen szám hív. Felvettem:
-Háló tessék?-
-Üdvözlöm, itt Dr. Brown.
-Á, jó napot doktor úr. Van valami fejlemény?
-Igen, de személyesen kell elmondanom önöknek.-nem volt valami vidám a hangja.
-Máris ott vagyunk.-tettem le a telefont.
-Lea! Gyere, sietnünk kell!-kiabáltam a házban. Sprintelt le lépcsőn, és szálltunk be a kocsiba. 10 perc alatt ott is voltunk. Azonnal felkerestük Dr. Brown-t, akit semmi perc alatt meg is találtunk.
-Mi történt?-kétségbeestünk mind ketten.
-Az anyátok, MEGHALT.-
-Mi?-kérdeztük kánonban, és teljesen lesokkoltunk.
-Nem, az nem lehet.-tolattam hátra, és leültem egy székre. Lea is odajött. és elkezdtünk halkan sírni.
Pár percig zokogtunk, mire megjelentek Lynch-ék.
-Mi történt?-futottak hozzánk mindannyian.
-Elvesztettük.-zokogtunk testvéremmel.
-Őszintén sajnálom.-mondták kánonban Ross és Riker,majd furán egymásra néztek, olyan "miért utánozol?" fejjel.
-Inkább ,menjünk-javasolta Lea.-
-Rendben-követtem őt, és az új családomat, akit nagyon megszerettem......




A 14.Részt olvastad. A Kövi Rész tartalmából: Kicsit előbbre ugrunk az idővel.. A lányok temetésre készülődnek? Vajon lesz új románc? A kövi részben megtudhatod. Köszönöm a megtekintést, remélem elnyerte a tetszésedet. Olvasd tovább a blogomat, és gondoskodom róla, hogy nem fogsz unatkozni! ;) Én Klau voltam, Sziasztok!

13.Rész: Betegség és Kórház

Sziasztok! Meghoztam a 13. Részt! A Rész, hosszabb lett, mert az előző rövidre sikerült. Ebben a Részben benne lesz Lea is! Jó olvasást!

Az előző Rész tartalmából:Riker, szerelmet vallott Sarah.nak. Még Rosst is meglátogatta. Összeütközés keveredett a két testvér között. Ross átgondolta a dolgot, és megbocsátott a lánynak.

 -Akkor béke?-kérdeztem.
-Igen.-megöleltük egymást, és megcsókoltam.


 ~Sarah szemszöge~


 Nagyon örülök, hogy kibékültünk Rossy-val. Riker pedig,....nem tudom mi van vele. Már órák nem láttam. Ez kezd furcsa lenni. egész délután Rossal voltam. Most megint boldog a szívem. Sétáltunk a parton, kézen fogva.
-Na, mit csináljunk este?-kérdezte.
-Nem tudom. Majd kiderül.-mondtam nem jó kedven.
-Mi a baj?-fordult felém.
-Nem is tudom. Olyan rossz előérzetem van.-forgattam a szemeim.
-Héy, nyugi. Nem lesz semmi baj.-átölelt.
Sétáltunk egy kicsit, és bementünk az "odúba". Nem vittem magammal a telefonom, mert nem volt zsebem. 2 nem fogadott hívás Lea-tól(?). Visszahívom.
~kicseng~
-Hol van a....-jött be a szobába Ross.
-Ccccsssshhhh!!! Telefonálok.-mutattam a kezemben lévő telót.
-Bocsi.-suttogta.
-Szia.-szólt bele Lea.
-Szia.-hadartam.-Történt valami?-
-Anya.....-sírta el magát.
-Mi van vele??-kezdtem kétségbeesni.
-Nem mondhatom el itt. Személyesen kell. Gyere haza.
-Mi?? Én nem.....-
-Kell jönnöd! Most!!-
-Oké, igyekszem.-letettem.
-Mi van??-futott hozzám, és megfogta a kezem.
-Haza kell mennem.-befutottam a szobába, és csomagoltam.
-Miért??-Jött utánam.
-Mert.....anyámmal van valami.-
-Mi???-nézett a szemembe.
-Nem tudom.-kapkolódtam össze-vissza.
-El viszlek.-rohant le a nappaliba.
-Srácok!!-mondta a többieknek, míg elkészülődtem. -El kell vinnem Sarah-t a haza.
-Mi történt?-mentek oda hozzá, és én is lementem.
-Sarah! Miért kell hazamenned?-kérdezték, és láttam rajtuk az izgatottságot.
-Anyámmal van valami baj. Előbb hívott a tesóm, hogy menjek haza most azonnal.-
-Megyünk mi is!-szólt Delly.
-Ne!!-vágtam rá.-Nem kell jönnötök. Ez az én dolgom. Elmegyünk mi Rossal. Értesítünk, ha megtudtunk valamit. Ross! Gyere.-mentem ki az ajtón a bőröndömmel.
-Ross várj!-állította meg Stormie.-Figyelj, összepakolunk, és megyünk utánatok. Hívj, hogy hova mentek.-Ross csak bólintott,és jött ki hozzám.
Elindultunk Rossal hazafelé. 30 perc alatt otthon is voltunk, mert nagy volt a forgalom.


~Sarah-és háza, du. 5 óra~


Gyorsan leparkolt a garázsba,és már m
entünk is be. Mikor beértünk, Lea-t láttam meg, aki ült a széken, a telefonját szorította a kezében.
-Lea!-futottam hozzá, és megöleltem. Annyira jó, hogy újra látom.
-Sarah! De jó, hogy itt vagy.-

-Na? Mi történt anyánkkal?-néztem kétségbeesetten nővérem szemébe.
-Agydaganatot kapott-láttam,hogy szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp.
-Úristen!-tettem szám elé a kezem.-És....hol van most?-kérdeztem.
-A kórházban. Most műtik.-Eleredt a könnye, mint a zápor eső.
-Akkor....Mit csinálunk mi még itt?-mentünk az ajtó felé az ajtó.
-Ööö.... Szia. Lea vagyok.-mondta Ross-nak.
-Szia, én meg Ross Lynch.-mutatkozott be.
-Majd elmesélek mindent-húztam testvéremet, ki az ajtón, be a kocsiba. Természetesen Ross is jött.


~Charless Dunn Company kórhá, du. 5:15~


Odaértünk a kórházba, és rögtön a recepcióshoz mentünk. Ő mondta, hogy a 2. emeleten van, a 16-os szobában, most fejezték be a műtétet. Felértünk az emeletre, és egy orvost kerestünk. Azonnal találtunk is egyet.
-Jó napot! Elnézést, a 16-os szobában most végeztek műtétet?-kérdeztem.
-Üdvözlöm önöket, én Dr. Brown vagyok. Igen kisasszony, végeztünk műtétet, ami még nem derült ki, hogy sikeres volt-e. A beteg hozzátartozója?-
-Igen, az anyánk. Én Sarah Parker vagyok, Ő pedig a nővérem, Lea.-
-Értem. Az anyjuknak pihennie kell, egy pár órát. Önök addig megvárhatják. De nyugodjanak meg, figyelni fogunk az egészségére.-
-Jól van, köszönjük.-
Leültünk a székekre, és csak vártunk. Közben Ross telefonált egyet, a családjának. Összesen 3 órát vártunk, míg egyszer csak meg nem jött Dr. Brown.
-Az eredmények, pozitívak, de ezt nem azt jelenti, hogy biztosan meg fog gyógyulni. Bemehetnek hozzá.-
Lea-val bementünk a szobába. Borzalmas érzés volt.

Mikor megláttam, nem bírtam abbahagyni a sírást, ahogy testvérem se. Pár perce odatérdeltem az ágyához, miután, kicsit csillapodott szememből a könnyek.
-Anya, sajnálom. Nem kellette volna elmennem. Az én hibám.-fogtam meg kezét, és hajtottam az ágyra bús fejemet.
-Ez nem a te hibád.-mondta Lea.-Bármikor történhetett volna.-néztem rá.
-De,.....-mást nem tudtam szólni, annyira fájt az érzés, hogy itt van szerető szülőm.
-Sarah!-mutatott az ÉKG görbére.

Amikor megláttam, hogy leáll a szíve, azonnal futottam ki a szobából, segítséget ordibálni.
-Segítség! Leállt a szíve!!!-üvöltöttem, és pont Dr. Brown hallotta meg, és sprintelt oda. Megnézte mi van vele, és rögtön küldött ki minket. Majd megszólalt a hangosbemondó, hogy jöjjenek segíteni az orvosok. Pár pillanat alatt ott voltak, és próbálták menteni az életét. Most mi lesz? ezen gondolkoztam, és kezem a fejembe tettem, majd elkezdtem sírni. Rettenetes éreztem magam, hogy elveszíthetem......



A 13.Részt olvastad. Remélem, hogy tetszett! Az Kövi Rész tartalmából: Vajon a lányok anyja (Jean) meghal? Lesz-e temetés? A kövi részben megtudhatod! Addig is, én Klau voltam, Sziasztok....És köszi hogy elolvastad! Nézz be máskor is!

12.Rész: Bonyodalom és Megbocsátás

 Sziasztookk!! A Rész rövid lett, bocsi. Érjétek be ma velem ennyivel. Az előző rész tartalmából: Sarah próbálta elmagyarázni Rossnak, hogy nem ő csókolta meg Rikket, de sikertelenül végződött.Jó olvasást!


És utoljára megkérdeztem, hogy: És mi lesz velünk? Azt mondta, hogy még átgondolja. Ennyi lett volna......


~Riker szemszöge~


~Tengerpart,délután 3:40~


Miért tettem ezt? Miért kellett? Én nem is értem, de valahogy mégis. Szeretem Sarah-t, és tudnia kell róla. Várjunk csak, hisze tudja. De miért szerettem újra belé? Hiszen, úgy sincs esélyem.Hogy honnan tudom? Hát....rögtön odarohant Ross-hoz. Ha jól belegondolok, miért ne tette volna? Hiszen együtt vannak, én meg egy hülye vagyok. Nem tehettem mást, kénytelen voltam. Már hetekig várok erre. Oké, nem volt tőle őszinte, de nekem ez is elég. És ha összevesztek? Nem tudom. Lehet van esélyem!:) Ááhh, kit áltatok, úgyse jön össze. :( Nem hagyom annyiban a dolgot! Megyek, és beszélek velük. Először Sarah-hoz megyek.-végigjártam a partot, de sehol senki. Gondolkoztam, hogy mit mondjak neki, és erre megpillantottam őt,egy szikla tövében, Delly társaságában. Oda mentem, és láttam, hogy Sarah sírt.Egy mély levegőt vettem.
-Ööö....beszélhetnénk?-
-Nem.-felállt, és elment, de utána mentem.
-Kérlek! Fontos.-
-Ahogy nekem Ross.-
-Én....-nem bírtam kinyögni semmit.
-Hagyj békén!-fordult el.
-Sajnálom.-
-Mit? Hogy megcsókoltál? Hogy...össze vesztem Rossal? És hogy azt hiszed, hogy veled lehetek?-folytak könnyek szeméből.-Elvesztettem akit legjobban szeretek! Most boldog vagy?-
-Nem akartam, hogy ez legyen.-
-Akkor mit akartál?-
-Hogy tudd, hogy Szeretlek. És nem szerettem mást így rajtad kívül.-
-Még be is vallod? Most, amikor miattad szakítottam Rossal? Milyen egy tuskó vagy!-elviharzott.
Most mit tegyek? Ross-tól is ezt kapom. Mindegy. Elmentem a szálláshoz. Kopogtam Ross szobájának ajtaján. Kinyitotta, és már csukta is be, de megállítottam.
-Kérlek.-
-Gyere.-végül kinyitotta.-Azt jöttél mondani, hogy együtt jártok?-
-Nem.-
-Akkor nem csókolt volna meg.-ült le a PS-hez.
-Ezért jöttem. Hogy megmondjam, hogy nem ő csókolt meg, hanem én őt.-
Felkelt, odajött, és lekevert nekem egy nagyot.
Fogtam az arcom, és nagy nehezen felkeltem a földről. Igaza van. Egy idióta vagyok. Sőt rosszabb. Nézett rám nagyon dühös szemmel. Persze, nem hinném, hogy most kedves szemet mereszt rám. Kimentem az ajtón. Találkoztam Rocky-val, és érdeklődött irántam. Mondtam, hogy elszúrtam mindent.



~Ross szemszöge~



Pfúú!! De fáj a kezem!! De nem baj megérdemelte, főleg, hogy ő csókolta meg. Gondolom. Elmegyek Sarah-hoz. Kerestem mindenfelé a parton. Már majdnem feladtam, amikor megláttam.
-Szia.-mentem hozzá.
-Szia.-ülj le, ha akarsz.

                                                                  (Bocsi csak ilyet találtam)


-Beszéltem Rikkel.-mondtam.
-Te is? Én is sajnos.-
-Miért? Mondott valamit?-érdeklődtem.
-Nem, csak azt hogy szeret, és meg akar kapni. Neked mit mondott?-nézett a szemembe.
-Hogy...ő csókolt meg téged. Erre felpofoztam, hogy leesett.-mosolyogtam. Ő is mosolygott, már szinte nevetett.
-Igazat mondott. Én nem csókolnám meg soha. Kivéve, ha szakítanánk mi.-szomorodott el.
-Ne haragudj, hogy nem hittem neked.-tettem rá lábára a kezem.
-Semmi baj. Én is így reagáltam volna.-
-Akkor béke?-kérdeztem
-Igen.-megöleltük egymást, és megcsókoltam.



12.Részt olvastad!Remélem tetszett!Írj megjegyzést! Én Klau voltam, Sziasztok!!   (most kihagyom a Kövi rész tartalmából"-t,mert nem tudom mi lesz a folytatás.) Ha kíváncsi vagy, figyeld az eseményeket!

11.Rész: Strand és Új szerelem? Part/2.

 Sziasztok! Meghoztam a 11. Részt! Az előző rész tartalmából: Lynch-ék, és Sarah elmentek a tengerpartra. Jó olvasást!



-Mi? Az a dolog? És honnan veszed?-
-Majd meglátod.-
-Sarah, jössz?-kérdezte Riker.
-Persze.-kiabáltam, és mentem. Közben visszapillantottam Delly-re, aki csak perverz vigyort vágott.....


~Tengerpart, délután 3 óra körül~


~Sarah szemszöge~



....És bementem a vízbe Rikkel.
-Na? Kezdhetjük?-kérdezte.
-Ja.-
-Oké,feküdj rá a deszkára.-utasított.
-Na jó.-sóhajtottam, és és nehezen, de felballagtam a szörfdeszkára.
-Oké,most.....próbálj meg felállni!-
Próbálkoztam. Majdnem leestem, de Riker megfogta a kezem,majd felálltam. Jó érzés megfogni a kezét, olyan határozottan fogja. Érzem, nagyon félt engem.
-Most elindulunk.-húzott a deszkával együtt.
-Ne bírom!-
-De bírod, ügyes vagy!-
Leestem a deszkáról, méghozzá Riker-re.
-Mondtam, hogy nem tudom.-feleltem, miközben Rik karjaiban voltam.
-Látod? Mondtad hogy nem tudod.Hallgatnom kellett volna rád.-rázta fejét, és vigyorgott.
-Ebben egyet értünk.-mosolyogtam én is.
Ahogy kimondtam, Rik megcsókolt(?). De én nem hagytam, és ellöktem magamtól. A part felé néztem, és láttam Rosst, sokkoló fejjel.

Ross elment. Gyorsan kiúsztam a partra, és kérdeztem Delly-ől:
-Merre ment?-
-A házhoz.-
-Kösz.-
Amilyen gyorsan csak tudtam, futottam a ház felé. Mikor odaértem, megnéztem a szobáját hátha ott van, és igazam volt. Könnyes szemmel elé álltam, de ő elfordult.
-Ross, megmagyarázom!-hullottak könnyeim..
-Mit? Hogy megcsaltál?-kezdett ideges lenni, de közben hallatszott a hangján, hogy nagyon el van keseredve.
-Nem, és nem csaltalak meg! Félreértés az egész!
-Azt mondod, hogy nem csókoltad meg?-
-Nem! Ő csókolt meg engem.-
-Honnan tudhatnám?-emelte már fel a hangját.
-Higgy nekem, nem csókoltam meg.-
-Sajnálom, de nem tudok.-elhalkult. -Kérlek menj most el. Egyedül akarok most lenni.-
Kezdtem kimenni az ajtón, de egy kérdés erejéig megfordultam..
-És mi lesz velünk??-
-Át kell gondolnom.- utolsó szavait hallottam, és kimentem. Potyogtak a könnyeim. Elmentem le vissza a partra, hogy átgondoljam, és hogy beszéljek Rydel-lel. Futottam hozzá, és csak annyit mondtam:
-Beszélnünk kell!-
-Mi történt? Miért sírsz?-
-Gyere!-parancsoltam.
Elmentünk egy másik helyre, nem messze a parttól, és ahol egyedül voltunk.
-Mi történt?-kérdezte kétségbeesetten Delly.
Szipogtam, és letöröltem a könnyeim, majd elkezdtem mondanivalóm:
-Hát...úgy történt, hogy elmentem Rikkel szörfözni. Jól ment, párszor próbált felálítani a deszkára és megfogta a kezem, hogy le ne essek. Ebből már gondoltam, hogy nem szörfözés lesz a vége. De mindegy. Aztán ráestem, és ölében felvitt a víz tetejére. Aztán.....nem is tudom, hogy történt? Á! Megvan beszélgettünk, hogy nem kellett volna felállítani a deszkára, aztán röhögtünk, és hirtelen lesmárolt. Én eltoltam,  és megláttam Ross-t, aki figyel minket. Elmentem a házhoz, ahogy ő is. Bementem a szobámba pont ilyen könnyes szemmel., vagyis, még rosszabb szemmel. Azután, elmondtam, hogy nem csókoltam meg őt, hanem ő engem. DE nem akarta elhinni, mert azt hitte amit látott. És utoljára megkérdeztem, hogy: És mi lesz velünk? Azt mondta, hogy még átgondolja. Ennyi lett volna......



A 11.Részt olvastad. A kövi rész tartalmából: Vajon Ross megbocsát Sarah-nak? És Rikkel mi van? Sarah és Ross összejönnek? Maradj velem a kövi részben is, és megtudod a választ mindenre! Én Klau voltam Szisztok!...ja, és hagyj nyomot! Köszi, hogy olvastad, remélem elnyerte a tetszéseteket!!!