Oldalak

2015. február 14., szombat

13.Rész: Betegség és Kórház


Sziasztok! Meghoztam a 13. Részt! A Rész, hosszabb lett, mert az előző rövidre sikerült. Ebben a Részben benne lesz Lea is! Jó olvasást!
Az előző Rész tartalmából:Riker, szerelmet vallott Sarah.nak. Még Rosst is meglátogatta. Összeütközés keveredett a két testvér között. Ross átgondolta a dolgot, és megbocsátott a lánynak.





 -Akkor béke?-kérdeztem.
-Igen.-megöleltük egymást, és megcsókoltam.


 ~Sarah szemszöge~


 Nagyon örülök, hogy kibékültünk Rossy-val. Riker pedig,....nem tudom mi van vele. Már órák nem láttam. Ez kezd furcsa lenni. egész délután Rossal voltam. Most megint boldog a szívem. Sétáltunk a parton, kézen fogva.
-Na, mit csináljunk este?-kérdezte.
-Nem tudom. Majd kiderül.-mondtam nem jó kedven.
-Mi a baj?-fordult felém.
-Nem is tudom. Olyan rossz előérzetem van.-forgattam a szemeim.
-Héy, nyugi. Nem lesz semmi baj.-átölelt.
Sétáltunk egy kicsit, és bementünk az "odúba". Nem vittem magammal a telefonom, mert nem volt zsebem. 2 nem fogadott hívás Lea-tól(?). Visszahívom.
~kicseng~
-Hol van a....-jött be a szobába Ross.
-Ccccsssshhhh!!! Telefonálok.-mutattam a kezemben lévő telót.
-Bocsi.-suttogta.
-Szia.-szólt bele Lea.
-Szia.-hadartam.-Történt valami?-
-Anya.....-sírta el magát.
-Mi van vele??-kezdtem kétségbeesni.
-Nem mondhatom el itt. Személyesen kell. Gyere haza.
-Mi?? Én nem.....-
-Kell jönnöd! Most!!-
-Oké, igyekszem.-letettem.
-Mi van??-futott hozzám, és megfogta a kezem.
-Haza kell mennem.-befutottam a szobába, és csomagoltam.
-Miért??-Jött utánam.
-Mert.....anyámmal van valami.-
-Mi???-nézett a szemembe.
-Nem tudom.-kapkolódtam össze-vissza.
-El viszlek.-rohant le a nappaliba.
-Srácok!!-mondta a többieknek, míg elkészülődtem. -El kell vinnem Sarah-t a haza.
-Mi történt?-mentek oda hozzá, és én is lementem.
-Sarah! Miért kell hazamenned?-kérdezték, és láttam rajtuk az izgatottságot.
-Anyámmal van valami baj. Előbb hívott a tesóm, hogy menjek haza most azonnal.-
-Megyünk mi is!-szólt Delly.
-Ne!!-vágtam rá.-Nem kell jönnötök. Ez az én dolgom. Elmegyünk mi Rossal. Értesítünk, ha megtudtunk valamit. Ross! Gyere.-mentem ki az ajtón a bőröndömmel.
-Ross várj!-állította meg Stormie.-Figyelj, összepakolunk, és megyünk utánatok. Hívj, hogy hova mentek.-Ross csak bólintott,és jött ki hozzám.
Elindultunk Rossal hazafelé. 30 perc alatt otthon is voltunk, mert nagy volt a forgalom.


~Sarah-és háza, du. 5 óra~


Gyorsan leparkolt a garázsba,és már m
entünk is be. Mikor beértünk, Lea-t láttam meg, aki ült a széken, a telefonját szorította a kezében.
-Lea!-futottam hozzá, és megöleltem. Annyira jó, hogy újra látom.
-Sarah! De jó, hogy itt vagy.-




-Na? Mi történt anyánkkal?-néztem kétségbeesetten nővérem szemébe.
-Agydaganatot kapott-láttam,hogy szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp.
-Úristen!-tettem szám elé a kezem.-És....hol van most?-kérdeztem.
-A kórházban. Most műtik.-Eleredt a könnye, mint a zápor eső.
-Akkor....Mit csinálunk mi még itt?-mentünk az ajtó felé az ajtó.
-Ööö.... Szia. Lea vagyok.-mondta Ross-nak.
-Szia, én meg Ross Lynch.-mutatkozott be.
-Majd elmesélek mindent-húztam testvéremet, ki az ajtón, be a kocsiba. Természetesen Ross is jött.


~Charless Dunn Company kórhá, du. 5:15~


Odaértünk a kórházba, és rögtön a recepcióshoz mentünk. Ő mondta, hogy a 2. emeleten van, a 16-os szobában, most fejezték be a műtétet. Felértünk az emeletre, és egy orvost kerestünk. Azonnal találtunk is egyet.
-Jó napot! Elnézést, a 16-os szobában most végeztek műtétet?-kérdeztem.
-Üdvözlöm önöket, én Dr. Brown vagyok. Igen kisasszony, végeztünk műtétet, ami még nem derült ki, hogy sikeres volt-e. A beteg hozzátartozója?-
-Igen, az anyánk. Én Sarah Parker vagyok, Ő pedig a nővérem, Lea.-
-Értem. Az anyjuknak pihennie kell, egy pár órát. Önök addig megvárhatják. De nyugodjanak meg, figyelni fogunk az egészségére.-
-Jól van, köszönjük.-
Leültünk a székekre, és csak vártunk. Közben Ross telefonált egyet, a családjának. Összesen 3 órát vártunk, míg egyszer csak meg nem jött Dr. Brown.
-Az eredmények, pozitívak, de ezt nem azt jelenti, hogy biztosan meg fog gyógyulni. Bemehetnek hozzá.-
Lea-val bementünk a szobába. Borzalmas érzés volt.




http://us.123rf.com/450wm/wavebreakmediamicro/wavebreakmediamicro1211/wavebreakmediamicro121118146/16202880-n%C5%91beteg-fek%C3%BCdt-egy-orvosi-szoba-%C3%A9s-f%C3%A9lig-lehunyt-szemmel-a-k%C3%B3rh%C3%A1zi-oszt%C3%A1lyon.jpg




Mikor megláttam, nem bírtam abbahagyni a sírást, ahogy testvérem se. Pár perce odatérdeltem az ágyához, miután, kicsit csillapodott szememből a könnyek.
-Anya, sajnálom. Nem kellette volna elmennem. Az én hibám.-fogtam meg kezét, és hajtottam az ágyra bús fejemet.
-Ez nem a te hibád.-mondta Lea.-Bármikor történhetett volna.-néztem rá.
-De,.....-mást nem tudtam szólni, annyira fájt az érzés, hogy itt van szerető szülőm.
-Sarah!-mutatott az ÉKG görbére.




Amikor megláttam, hogy leáll a szíve, azonnal futottam ki a szobából, segítséget ordibálni.
-Segítség! Leállt a szíve!!!-üvöltöttem, és pont Dr. Brown hallotta meg, és sprintelt oda. Megnézte mi van vele, és rögtön küldött ki minket. Majd megszólalt a hangosbemondó, hogy jöjjenek segíteni az orvosok. Pár pillanat alatt ott voltak, és próbálták menteni az életét. Most mi lesz? ezen gondolkoztam, és kezem a fejembe tettem, majd elkezdtem sírni. Rettenetes éreztem magam, hogy elveszíthetem......



A 13.Részt olvastad. Remélem, hogy tetszett! Az Kövi Rész tartalmából: Vajon a lányok anyja (Jean) meghal? Lesz-e temetés? A kövi részben megtudhatod! Addig is, én Klau voltam, Sziasztok....És köszi hogy elolvastad! Nézz be máskor is!