Az előző rész tartalmából: Lea találkozott Lynch-ékkel. Sarah beszámolt az életéről, amióta megismerkedett a fiúkkal. Jean, sajna eltávozott az élők sorából.
-Elvesztettük.-zokogtunk testvéremmel.
-Őszintén sajnálom.-mondták kánonban Ross és Riker,majd furán egymásra néztek, olyan "miért utánozol?" fejjel.
-Inkább ,menjünk-javasolta Lea.-
-Rendben-követtem őt, és az új családomat, akit nagyon megszerettem......
~1 héttel később~
~Lea szemszöge~
Már egy hete ismerem Lynch-éket. Nem olyan fárasztó bagázs, mint ahogy előre gondoltam. Jól ki lehet velük jönni. Azt viszont meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon nem normálisak. Jó értelemben. Sarah-nak igaza volt, hogy hajt rám Riker. Bár nem vagyok teljesen biztos benne. Valamikor kacsint rám, valamikor oda ül mellém Need for Speed közben. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit. De mit érdekel ez engem? Már van pasim, akit nagyon szeretek. De mostanában nem is hív, amióta elmentem Angliából. Nem tudom. Valamiért annyira most nem is hiányzik. Talán, anyu halála miatt. Nagyon hiányzik. Viszont, hogy itt vannak velem a srácok, meg a tökkelütött húgom, kicsit segíti összeforrasztani a szívem egy darabját." Elhagytam a szobámat, tele gondolatokkal. Lememtem a nappaliba. Mindenki ott volt, csak Stormiék nem.
-Markék hol vannak?-kérdeztem a többieket.
-Elmentek vásárolni.-felelte Rik
-Beszállhatok?-kérdeztem őket, akik épp Need for Speed-eztek, majd leültem a kanapéra, és kezembe vettem egy konzolt.
-Persze, te vagy Rikerrel.-osztotta el a csapatokat Ross. -Rydel-Sarah,Ell-Velem,Rocky-Ryland.-sorolta a neveket.
Bő egy órát játszottunk. Sarah lett az első,Ross a második, aztán Ryland,Rocky,Ell,Delly, és mily meglepő, én lettem az utolsó. Pont megjöttek a szülők,mire végeztünk.
-Sziasztok.-köszöntünk.
-Sziasztok, mit kértek ebédre?-kérdezte Stormie.
-Nem tudom, fiúk??-fordultam a srácokhoz.
-Palacsinta.-ugrott fel a levegőbe Ross.
-Rendben, még valaki?-kérdezte Lynch anyu.
-Nekem jó.-mondtuk kánonban.
-Oké, akkor palacsinta lesz.- felelte Stormie.
Én addig amíg a srácok szórakoztak, felmentem ismét a szobámba. Pár perccel később, kopogott Riker a nyitott ajtón, és ezzel felébresztett a gondolkozásomból.
-Mi a baj?-ült mellém az ágyra.
-Semmi.-próbáltam színlelni, de most nem a legjobbkor jött a színészi tehetségem.
-Tudom, hogy bánt valami. A homlokodra van írva. Ne izgulj, nekem elmondhatod.-mondta lágy hangokkal, és éreztem, hogy tényleg érdekli.
-Hát, tudod hiányzik anyu. Meg, a fiúm is.-búslakodtam el, de láttam a szemem sarkából, hogy az utolsó szavaimon leállt, még a lélegzete is.
-Riker?-ébresztgettem fel.
-Mi? Ja, bocsi, csak....Á, mindegy. Nem fontos.-kapta el a fejét.
-De, mond el. Kérlek.-tettem rá a kezem, a lábára.
-Jó, elmondom.-kezdte beszédét, és megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett.-Tudod, amikor először megláttalak,az olyan volt, mint mikor, egy gyerek meglátja csokit, kell neki. És nekem Te kellesz. Az első perctől fogva éreztem, hogy nem tudnék élni nélküled. És, kezdtelek megismerni, és ez az érzés, csak fokozódott bennem irántam. Nem bírom megállni, hogy távol legyek tőled. Amikor nem vagy velem, akkor minden elhomályosul. De, amikor mellettem vagy, akkor érzem úgy, hogy szárnyalni tudnék. Nem bírlak kiverni a fejemből. Csak Rád gondolok.-
Én nem is tudtam percekig megszólalni, mert egyrészt, elmerültem a csodálatos barnás, zöldes szemeiben, másrészt, nem hittem volna, hogy Riker, ennyire erős vonzalmat érez irántam. Igazából, nagyon felkavart, amit most mondott. Én nem így érzek iránta. Jó haver, de nekem már van valakim. Akit most nem nagyon érdeklek. Vettem egy mély levegőt, és amit tudtam, kinyögtem.
-Riker, én.....nem tudok erre most mit mondani,ne haragudj.-
-Nézd, én tudom, hogy váratlanul jött ez a hír, de nem titkolhattam tovább amit a szívem mond.-nagyon látszott rajta, hogy komolyan beszél.
-Akkor igazán...-
-Igen. Szeretlek. És fogalmad sincs mennyire. Nem tudom hogy csináltad, de nem hittem volna, hogy így fogok érezni valaha is egy lány iránt.-még mindig nem tudta levenni rólam a szemét, és én is elmerengtem. Az érintése, olyan.....megnyugtató, lágyan ér hozzám, mintha, egy törött rózsa volnék. És nagyon helyes. Nem tudom, hogy érzek-e iránta én is valamit. Talán......Gondolatok játszottak a fejemben.
-Riker!-futott be az ajtót Ross, és szerintem mindent hallott. Riker erre megijedt, és elengedte a kezem, felállt az ágyamról.
-Ó.....megzavartam valamit?-mosolygott, és rám nézett.
Majd kiment az ajtón. Ekkor, lementem a konyhába, mert ne akartam, és nem is tudtam volna semmit sem mondani Riknek. Ahogy leértem, láttam, hogy már mindenki az asztalnál, és kész az ebéd is. Leültem egy székre, és nem sokkal később jött le Riker is. Megettük a paradicsom levest, és palacsintát is, ami nagyon finom volt. Majd mindenki elhelyezkedett a nappaliban.
-Sarah?-fordultam felé.
-Igen?-
-Mikor lesz a temetés?-kérdeztem.
-2 nap múlva, ha jó.-mondta.
-Nekem jó.-
-Rendben, addig előkészülünk.-mondta Mark.
-Oké, akkor 2 nap múlva.-csatlakozott Delly is.-Figyi, addig elmehetnénk vásárolni.-
-Rendben, Sarah?-
-Oké, jót tenne egy kis kikapcsolódás. DE, hívjuk meg Alice-t is.-mondta.
-Ki az az Alice?-lepődtem meg, egy kicsit.
-Alice a barátunk. Kedves lány, biztos ki fogsz vele jönni.-felelt Rydel.
-Jó, alig várom, hogy megismerhessem.-örvendeztem.
-Rendben felhívom, hogy érte megyünk.-futott a a telefonjához Sarah.
10 perc alatt el ott is voltunk Alice háza előtt, aki már jött is oda hozzánk. 5 perc alatt elérkeztünk Rydel kedvenc üzletébe. Próbálgattuk a ruhákat:
Végül, amiket kinéztünk, meg is vettük. Nagyon jó volt nap. Kár, hogy 2 nappal később már nem fogunk ennyire mulatni.
~2 Nappal később~
Készülődtünk a temetésre. Mindenki fekete ruhában. 15 percre volt innen a temető. Mikor odaértünk, láttunk egy pár embert, köztük a kereszt anyánkat, nagy nénénket, mamánkat, papánkat, és még pár embert, anya munka társai. De apu nem volt ott. Szerintem, nem is tudja, hogy anyu meghalt. Legvégül megjelent, a pap, kezében egy lappal. előállt, és kezdte olvasni:
-Hölgyeim, és Uraim, azért gyűltünk itt össze, hogy eltemessük, Jean Parker-t. Elbúcsúznak tőle, lányai, és kicsit sem hű, nagyon ronda férje, aki most természetesen nincs jelen a szertartáson. Jean szerető anya, és barát volt, de sajnálatos módon, eltávozott. Fent libeg a menyben, és onnan nézi ezt az eseményt. Nagyon szomorú dolog, hogy pont ilyenkor kellett meghalnia. Mert hiszen, Jean ma akarta megnézni az újságban, hogy megnyerte-e az 5-ös lottót. De ez már csak, egy emlék marad bennünk. Sosem fogjuk elfedni, amilyen volt. Mindig segítőkész, magabiztos volt, aki szembe mert állni, hogy a popcornt, helyesen teszi be a mikróba, és emiatt még bátor is volt. Ezek azok a tulajdonságok, amiket soha nem felejtünk el életünk során. Köszönjük, hogy részt vettek ezen alkalomból. Nyugodjon békében.-elmondta, a beszédét, ami eléggé furcsára sikeredett. De mindegy. Hazamentünk, és nagy nehezen átvészeltük a napot, majd este elaludtunk.
A 14.Részt olvastad. A Kövi rész tartalmából: Sarah úgy dönt, hogy keres magának munkát. Szerinted mi lesz az? És Rossal is történik valami. Érdekel? Kövess, és meglátod. Írj megjegyzést, és Iratkozz fel! Én Klau voltam, Sziasztok!